Persze ,tudod nem az a baj ,hogy elhagytál és nem mertél soha szeretni igazán .
És persze az se gond ,hogy mást szeretsz , mert a boldogságod a legfontosabb a világon .
Megértem ,hogy vele jó, mert vele fut a hajó ...
De én ott maradtam azon a dombon...láttam ,hogy hogy múlik el ...
Ahogy az is elmúlik ,amit mondtál ,hogy fontos vagyok neked annak ellenére ,hogy végre vége, hogy erős lelki kapocs van köztünk ...lelki társak.
Tudod a lélek a szív alatt készül s a titkos kamra forr ,mert hiányzol mint ember.
Hidd el nem mese mit súgtam neked az ágyban reggel ,sokat tapasztaltam már nem az fáj ami volt és nem lesz már . Hanem az ami lehetne és mondtál ,hogy lesz és mégsem úgy van .
Remélem Drága ,azért mélyen emlékszel rám , arra a hülye , őrült , állandóan vidám lányra ...
