nekem csak te vagy.

Megéri valakit eldobni azért mert mi nem merünk változni? Mert Mi nem merünk jobbak lenni ?

Játszik nekem a félelem .

Rájöttem mindig is a félelemeim irányítottak . Sose mertem egy lépést közelebb tenni.
De ilyenek vagyunk mi, a félelemeink játszanak velünk, mert annyi mindent veszíthetünk egy lépéssel.
De ki tudja ,hogy nem -e többet nyerhetünk vele ,ha kilépünk a félelmeink árnyékából?!

Kész a leltár...

"22 éves lettem és számomra is meglepetés ez a bejegyzés ...."

Minden évben amikor eljön a november 9. leltárat készítek az életemről.
Elmondhatom ,hogy mindent megéltem amit ember megélhet , szép volt az utam eddig tele szerettel , néha szomorúsággal is ,de ez az élet rendje.
Most mégis kicsit mintha megingott volna a hitem alapköve. Amikor kicsi voltam mindig azt mondták ,hogy minden teljesülhet ,ha nagyon akarod és harcolsz érte.
Most mégis kicsit úgy érzem ,hogy mégsem igaz,amit mindig is tanítottak. Sajnos nem minden vágyunk és álmunk teljesül akkor sem ,ha nagyon akarjuk és harcolunk . Akkor sem ha csalunk ,akkor sem ha tisztességesen játszunk . Egyszerűen vannak dolgok amik beteljesületlenek maradnak örökre...

Íme hát , kész a leltár.

Képzelet

Hogy tudod te mégis azt szeretni , akit szeretni nem lehet ?

A vers mindig ugyanaz marad ...

Úgy gondoltam archiválás következik . Előkerestem az első versem és gondoltam megőrzöm magamnak digitális formában is . Hát íme az a művem ami 14-15 évesen írtam.

A Világ(om)-nak

Kérlek ,most fogd meg a kezem

Érzed a kisiklott életem

Szükségem van rád , már örökre

Szükségem van a végtelen szeretetedre 

Nem látom a boldog gondtalan éltet

Csak azt érzem ,hogy a magány lesz a végzetem

Soha sem kértem ,hogy segíts nekem

De most mégis kérlek, mentsd meg a lelkem

Számomra ez nem világos

Mindenki oly magányos

Ha pedig nem , akkor is boldogtalan

Azt érzi ő olyan ,mint egy otthontalan

Mindenki a nagy csodára vár

Miközben elmossa a világot az ár

Nem kell ide háború, csata

Mindenkinek meg van a saját baja

Szüksége lenne már a világnak a szeretetre

Buzdítson mindenki mindenkit a tettre

Hisz mi fogjuk megalkotni a boldogságunkat

De akkor soha ne tégy rosszat, butaságokat

Higgy magadban és a szeretetben

Legyen benned oly tiszta a hit ,mint egy gyermekben

Higgy az álmaidban és vágyaidban

 A rossz csak maradjon meg a rémálmaidban

Pilinszky János Egyenes labirintus

Milyen lesz az a visszaröpülés,

amiről csak hasonlatok beszélnek,

olyanfélék, hogy oltár, szentély,

kézfogás, visszatérés, ölelés,

fűben, fák alatt megterített asztal,

hol nincs első és nincs utolsó vendég,

végül is milyen lesz, milyen lesz

e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás,

visszahullás a fókusz lángoló

közös fészkébe? - nem tudom,

és mégis, hogyha valamit tudok,

hát ezt tudom, e forró folyosót,

e nyílegyenes labirintust, melyben

mind tömöttebb és mind tömöttebb

és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.

Önzetlen

Sokszor gondolkodtam ,hogy miért szeretünk valakit még ennyi minden után is oly csökönyösen ?
Talán azért mert rájöttünk ,hogy az életben az önzetlent szeretet amit érzünk, az maga az áldás.

Megtanultam.

Egyik legfájdalmasabb dolog az életben ,hogy rá kell jönnöd , nem mindenkit lehet megmenteni...hagyni kell ,hogy a saját poklába süllyedjen....

egyedül állsz lent.

Oh az végtelen pozitivizmus és öröm ami árad belőlem. Akkor is ha nehéz s most még nehezebb. Nehézségek nőnek ,jönnek velem szembe . Néha az erőm elfogy , de alszok egyet és újra erős vagyok!

"Senki se mondta ,hogy könnyű lesz , csak ,hogy megéri."

Tudom mit akarok az életben és kivel ,csak ez az ÉLET és úgy ahogy akarom nem lehet...

is this ?

Reálisan akarok látni , nem pesszimistán hanem úgy ahogy vannak a dolgok...

idézek

"... Kilépsz önmagadból.Mindenből. Megszűnnek a határok , az idő . A két test annyira összegabalyodik,hogy  azt se tudod már  ki kicsoda.És mikor az édes zűrzavar odáig fokozódik,hogy azt hiszed meghalsz,szinte meghalsz.Magadra maradsz a saját testedben ,de a szerelmed ott van veled . Ez kész csoda.Eljutsz a mennybe és visszajössz élve .megint vissza ,mikor csak akarsz ,azzal akit szeretsz."

200 éves ember c. film

Hála.

Sírtál már azért valaha mert annyira hálás voltál mindenért ami történt az életedben ? Akkor is ha éppen nem mindig a legjobb dolgok találtak meg az életbe ,ha sok embert el kellett engedned , ha bizonytalan minden...
Én most ezt érzem: Hálát!