Halld meg szavam .

Értsd meg hiányzol , veled akarok lenni ... ébrdeni , amíg lehet !! - szólt az utolsó helyezett

Éjszakai bölcsesség.

Nem attól férfi valaki mert farka van ,hanem mert a viselkedésében és minden mozdulatában az. Hogy szavahihető , udvarias , tudja ,hogy kell bánni egy nővel .Bátor és kiáll az miatt ami fontos neki ,meri a véleményét felvállalni és azelőtt nem fél az érzéseit feltárni aki teljesen szívével önzetlenül szereti

Ma csak idézek.

 
-Holnap új nap virrad, fiam. Mosakodj meg, igazítsd el a hajad, dúdolj egy kis dalt, és indulj. Semmi mást nem mondhatok. Olyan régóta élek ezen a földön. Sose tagadtam le a hibáimat. Nem szeretem a tökéletes embereket. Megéri, hogy bura alatt élj, csak mert attól félsz, hogy megsebesülsz? Van értelme lakat alá zárni a lelkedet, csak azért, nehogy kirabolja valaki? Éld az életet, ahogy neked tetszik. És amikor mélyre kerülsz, legyen bátorságod kimondani: Csak azért sem adom fel! Kezdem elölről! Semmi nyavalygás vagy siránkozás! Az élet szép, fiatalember, feltéve, hogy éled. Amikor vele együtt haladsz. Néha sárban, máskor meg rózsakertben. Őrizd meg az emlékeidet, és lépj tovább... Bolyongás a létünk ebben a világban. Bolyongás ég és föld között. Gyere, igyunk még egy utolsót!

Oly jó lenne néha látni a jövő árnyát csak.

Monster.

 

A zöld szemű szörny 

A párkapcsolatokban sűrűn előkerül ez a zöld szemű szörny . A féltékenység első ránézésre még kedvesnek is tűnhet ,de aztán rájövünk ez nem nekünk szól , nem azért mert minket féltenek ,hogy elveszíthetnek ... Sokkal inkább arról szól ,hogy aki féltékeny ilyen szinten , annak magával vannak bajai. Nem helyes az önértékelése , azt hiszi ,hogy ha megcsalják akkor őt írja le és ezért játszódik le ez a folyamat. A másik oldal meg néz ,hisz ő nem tesz semmit és már előre büntetik azért amit meg se tett . 

Igen elkövettem egy óriási hibát , elmondtam ,hogy udvarolnának mások is . Miért mondtam el ? Mert gondoltam ,ha ÉN érek neki valamit akkor tenni fog valamit ,hogy el ne veszítsen . De ennek csak az lett a következménye ,hogy ő szerinte már nem alaptalanul féltékeny ,hanem ténylegesen mások kellenek ... De ez nem így van , nagyon nem . 

Hú maradok egészen hozzá ameddig mellette vagyok ,amennyi közös időt ránk szabott a sors.

itt és most.

Szívem vallomása :

Tudom el kell engednem ,azért írtam azt az "elbocsátó" üzenetet . Közben kínok közt szenvedek,hisz a szívem még nem engedné . Minden percbe szeretném hinni ,hogy újra minden rendben jön miközben tudom ,hogy nem ő már sose lesz az én oldalamon . Majd belehalok ,hogy el kell engedjem és hogy én küldtem el .Tudom jól tettem ,hisz így neki is könnyebb . Azt hittem van köztünk valami , valami több ami összetart ,minket akkor is ha néha a szakadék széléig lökjük a közös hajónkat. Mindig is tudtam ,hogy az éjszakát egy újabb nappal követi ,most is tudom . Csak úgy érzem most nélküle a nappalok se olyanok. Ha belegondolok most másnak udvarol ,mást hívogat részegen ,hogy elmondja neki ,hogy milyen sokat jelent neki ... a szívem  hasad meg és meg is hasadt és csak úgy folynak a vércseppek a szememből.Persze ez mind természetes egy szakítás után ,az is ,hogy minden szavát hazugságnak tartom minden tettét az elmúlt hónapban .

Nem tudok mit tenni és mondani már . Ennek ennyi ...elmúlt !

Most csak aludni szeretnék éjjel-nappal, nem érdekel ,hogy hány pasi keres ,hogy éppen találkozzunk.... Nem érdekel ,csak Ő . De én már nem kellek neki .

eljött hosszú tél tavaszán.

Napok óta csak ez a sor jár az eszembe : 

"Nincs mitől félned. Csak azt veszítheted el, amit el kell veszítened."

Igaz és így élek mióta 1,5 év után vége lett egy kínszenvedésnek mondható "kapcsolatnak". 

Nagyon sokáig harcoltam még egy olyan dolog miatt ,ami eleve hallott volt ,ahol minden ígéret csak szálló penész volt, nem óriás ígértek voltak ,csak ,hogy felhívlak találkozunk , csak együtt leszünk és a végén volt egy ígéret "minden rendbe lesz ne aggódj" ekkor már nevettem és egy utolsó csókot nyomtam az ajkára amivel elmondtam ,tudom ,hogy minden rendben lesz ,hisz már nem hiszek neked .

És megint itt vagyok már majdnem egy évvel később egy másik kapcsoltba ,ahol minden mese szerűen kezdődött és most megint csak szeretnék hinni az ígéreteknek ,de megint csak ígértek szállnak a levegőben , más férfiak kedvességéből kell élnem és nőnek éreznem magam . 

Nem, nem csalom meg sose tudnám . Előbb hagyom ott minthogy ezt tegyem,

Hol van az a határ amikor már nem szabad hinnünk és várni valakire ?? 

Milliónyi jelet kapunk ,de mi mégis a szívünkre hallgatunk ... vagy van amikor a szív és az agy ugyanazt diktálja ,hisz feladja a küzdelmet az agy ellen ,de akkor életre lép az a sokszor emlegette láng ,a  remény .

Hogy lehet a reményt kiirtani ? Véglegesen  csak egy koporsóval és több lapátnyi földdel. Átmenetelig ,hogy olyan felfogás után megyünk ,hogy ha így kell lennie akkor így lesz ,bármit is teszek.

hol jártál a múlt éjjel. . .?

 

El nem küldött levél.

Mindent értek, amit nem mondtál ki . Amit talán nem is mertél elmondani.Hogy már nem szeretsz , nincs rám szükséged. Rájöttél nem tetszem , nem kellek .Tudom minden ki nem mondott szavad ,hisz a tetteid beszélnek helyettük egy titkos nyelvet.

Nem értem ,miért nem mered elmondani mit érzel , miért nem vetsz ennek véget ? Miért játszod inkább tovább játékod. Hisz mindenki megmondta neked is ,hagyj el engem . 

Lassú halálra ítélted szerelmünket. Édes száddal új életre kelthetnéd ... ha akarnád .

Nem tudom miért és nem is kérdem miért . 

Csak mondd ki és elfogadom és tovább megyek ,ahogy te is.

Szeretlek ,még mindig . Minden emlékem veled örömmel tölt el. Köszönök mindent amit adtál és ,hogy adhattam .Tudom boldog élet vár rád nem olyan sokára . Légy férfi ,de az érzéseidet add át annak akit szeretsz ,boldogságot ,bánatot és félelmet is . Hisz a félelmeink kitárulkozása sokszor eloszlatják félelmeinket.

Sose felejtelek el és tudom van ami örökre megmarad köztünk .

Szeretlek.

Gyere keressünk egy helyet. . .

"- Mit akarnak a nők?
- Cipőt.
- És még?
- Olyan bonyolult, hogy egész életedet azzal töltheted, hogy kideríted.
- És mit adhatunk egy nőnek mi, férfiak?
- Szeretné, ha tisztelnéd, meghallgatnád, megértenéd. Virágokat szeretne, nevetni akar, és megbízni benned. De nem azt, hogy kiszámítható légy. Szeretné, ha értékelnéd őt, és néha azt szeretné, hogy fogd be a szád, és ne akarj mindent helyrehozni.
- Ez borzasztóan nehéz lesz."

 Talán még tegnap bíztam ... még reggel is. Minden más lesz .Hogy rájön ,hogy szeret és kellek neki ,hogy talán meglát bennem valami értéket amit nem hagyhat csak így elmenni. De nincs bennem semmi ezek szerint . Sajnálom ,hogy reméltem és hittem .... Megint én vagyok az akit csak úgy eldobnak. Egyre jobban azt veszem észre ,hogy olyan vagyok a férfiak szemébe mint  pl egy jó fajta szivar. Sokat hall róla ,látja ,hogy jó ,érzi az illatát és megőrül érte ,ha nem kaphatja meg .. mert nem mindenki kaphatja ám meg ... de miután megszerzi rágyújt és a elkezdi szívni és rájött ez se jobb, ez se az ami nekem kell . Leteszi a hamutálra és hagyja elhamvadni . 

Igen,talán nevezhetem ezt karmának . Ez az ÉN karmám . Ez a sorsom , el kell fogadnom és meg kell tanulnom élni vele és azokat a lehetőségeket kiaknázni amiket lehet . Tudom sok álomképről le kell mondanom ,mert ehhez a karmához nem illik a boldog család képe .

Nehéz lesz úgy élni ,hogy él bennem ez a kép és én tudom ,hogy azért az egy dologért fogok csak szenvedni amit nem "kaphatok " meg és a legvégén fájni fog. De addig is örülök ,hogy másnak körülöttem ez mind megadatik.

Az emlékek mögött.

 

Igen,ahogy lenni szokott ez minden szakításnál ( bár mi még nem mondtuk ki szavakban ), itt is megvannak azok a dolgok amelyeknek meg kell lennie .Az emlékezés .

Lassan lépkedek az emlékek mezején visszafele .Érzem utolsó csókját,érintését . Még mindig hallom nevetését,azt a nevetést amilyet még soha előtte nem hallottam senkitől. Aztán a közös programok ,élmények.Amikor azt éreztem "Soha akarom,hogy vége legyen , boldog vagyok és ő is ". A közös esték amelyeket csak ketten éltünk meg ...a beszélgetések és levelezések.Egy ideje most jutott csak eszembe ,azok a beszélgetések melyek akkor voltak amikor próbálta elnyerni a szívem. Ekkora eszembe jutott ,hogy ténylegesen ezeket hiányolom. De várhatom-e vajon ,hogy ezek visszatérjenek ,hisz egy pasi a kapcsolat elején egyértelműen jobban odateszi magát ... Igen talán őrültség abban reménykedni ,hogy olyanok lehetnek a dolgok . De akkor is ezek nem nagy dolgok , nem a csillagokat kérem az égről , hanem csak Őt !

Érdekes dolog ez az emlékezés ,főleg ami ma este történt velem valahogy nem csak kapcsolatunk közös emlékeit idéztem fel ,hanem az életem emlékeit is .Az örültségeit ,a pörgést ,bulizást ... egyszerűen mindent .

Emlékszem mikor változtam meg ... és ezek nem boldog események voltak. A halál és csalódás nagy úr.Mindent meg tud változtatni egy emberben. Velem is ezt tette ,új irányt szabott az éltemnek. Ha ezek nem történnek meg lehet minden más lenne. Tudom ,hogy így a legjobb és így kellett lennie .

Igen az emlékek mögé nézve az ember elgondolkodik mit is szeretnék ? Honnan , mi mögül szeretnék visszanézni 10 év múlva ?

Az én tervem lassan giccsesnek mondható...vagy nem. Hogy mi is ez amit szeretnék ? Tíz év múlva nem bánnám ,ha már lenne egy gyerkőcöm és talán útba lenne egy második .Mellé egy szerető férjet .Tudom ez a mostani világba nem "elfogadott" vagyis mindenki ezt mutatja ,de a lelke mélyén erre vágyik. Csak ,hogy lassan moha növi be az emberi szívet ..lassabban dobban ,mert védi egy réteg ,melyet az évek alatt összegyűlt csalódások tették rá, a tapasztalatok.melyekért keményen megfizettünk és félünk ,hogy megint csapdába esünk. 

De ennek így kell lennie, hisz amikor gyerekek voltunk és tanultunk járni elestünk,de felálltunk ...néha nagyobbat estünk és megijedtünk és csak ültünk és sírtunk ,de akkor jött egy segítő kész ,hogy felálljunk és felálltunk mindig. 

Igen ,talán minden olyan egyszerű mégis mint akkor ,gyerekkorunkban.

Van tovább ?

Nem tudom elhinni ,hogy minden pillanat már csak emlék . Haldoklik az egész és mi hagyjuk . Igen ,mi... mert ehhez nem az kell ,hogy csak egy ember akarja ehhez kettő kell .Tudom minden szép lehetne , olyan mint akkor ,amikor ketten voltunk csak, amikor csak néztük a  tv-t vagy főztünk . . . ahogy átölelt .
Nem tudom azért hagyja elhalni az egészet mert neki ezek nem érnek már semmit vagy mind ez csak színjáték volt ?
Mindig ez van ... nem , nem bánom ,hogy én őszintén szeretek és kihasználnak,átvernek ... Nem mert az én lelkem ebben a helyzetben tiszta .Persze amúgy millió bűnöm van amiért szenvedek és még szenvednem kell és talán minden sikertelenség azért van ,hogy a bűneimért fizessek.

Óóó Istenem , vedd a szép emlékeim ,mert ezek ölnek meg most . Tudom hülyeség azért sírni mert valami jó volt. Idővel kedves emlék lesz és mosolygok rajta. De most még hiányzik minden ami voltunk és amik lehetnénk (még),

Ha szeretsz még ... szeress! Ha nem ,nyugodtan menj , mehetsz !

Hittem szép szavadnak.

"Meghalt mibennünk valami,
Most halt meg a Remény."

 Őszintén azt se tudom mit és miért reméltem. Amikor már semmi sem olyan mint régen ,amikor már minden tönkre ment akkor is még az emberben pislángol egy láng ,az emlékektől ,a hittől.
Hisszük a végsők végsőéig ,hogy talán majd rendben jön minden , Isten van lenéz ránk ... hisz Ő szeret minket és nem viseli el ,hogy azt lássa ,hogy szenvedünk . Tudom szenvedni kell ,hogy édesebb legyen az a perc amikor lenéz ránk . De néha olyan nehéz és akkor megtel lelkünk egy órán és már a láng is elalszik  .Az emlékek nem éltetnek semmit ,csak erőt adnak a könnyeknek ,hogy megszülessenek . Azt mondják aki sír ,az már lezárt valamit ... hát kénytelen vagyok,hisz menni kell tovább .
Ó én balga még attól féltem mi lesz velünk fél év után amikor itt kell hagynom 2,5 hónapra . Akkor még nem vettem észre ,hogy nekem nála nincs helyem. Mindenkinek meg van a helye ,mint egy vintrinben és akkor kezébe adnak egy csip-csup dolgot és nem tudja hova tenni ... alapvetőlegesen bele se illik a "gyűjteménybe".

Mily fájó ,hgy nem tehetünk már semmit ,mi már mindent megtettünk ... -és ekkora a láng feléled és kérdi :
-"Tényleg mindent megtettél?"
Sokszor válaszoltam ,hogy lehet ,hogy nem ,lehet nem hittem mélyen ebben . De most bevallom ezek csak szavak , a remény búcsú szavai .

Szemben a félelemmel.

Nézz rám gőgös szemekkel -Mégis mit reméltél??Azt hitted minden rendben lesz örökre? Azt hitted ennyi idő utána megtalálod azt akit kerestél ? Te mégis mit reméltél ?
Próbálnék bátor lenni és a szemébe nézni és azt mondani : "Igen , azt gondoltam....azt hittem ennyi szenvedés,fájdalom után megkapom azt amire vártam."
De helyette ezt mondom könnyekkel áztatott szemekkel : - Tudom nem érdemeltem meg és a bűnökért fizetni kell . Tudom ,hogy én rontottam el mindent ,hogy ha másképpen viselkedem másképpen lesz minden. De ha szeretem miért bánt ?
- Miért vagy benne olyan biztos ,hogy szeret ?
- A belsőm súgja .
- Nem vagy te egy kicsit hülye . Nézz szembe velem . Ez a valóság .Itt nincs nagy szerelem , nagy hűség . Ez nem egy Hollywood-i siker film. Itt könny van szenvedés egy percnyi boldogságért.
-Tudom ,de olyan nehéz . Mindig csak az az egy perc boldogság jár a fejembe ... ez ad erőt ,hogy talán nem sokára megint jön egy perc boldogság.
- Addig még nagyon sok könny fogja elhagyni a szemed ...Nagyon sokszor fel is adnád majd .
-Sose fogom . Azért az egy percért élek.