Gyere keressünk egy helyet. . .

"- Mit akarnak a nők?
- Cipőt.
- És még?
- Olyan bonyolult, hogy egész életedet azzal töltheted, hogy kideríted.
- És mit adhatunk egy nőnek mi, férfiak?
- Szeretné, ha tisztelnéd, meghallgatnád, megértenéd. Virágokat szeretne, nevetni akar, és megbízni benned. De nem azt, hogy kiszámítható légy. Szeretné, ha értékelnéd őt, és néha azt szeretné, hogy fogd be a szád, és ne akarj mindent helyrehozni.
- Ez borzasztóan nehéz lesz."

 Talán még tegnap bíztam ... még reggel is. Minden más lesz .Hogy rájön ,hogy szeret és kellek neki ,hogy talán meglát bennem valami értéket amit nem hagyhat csak így elmenni. De nincs bennem semmi ezek szerint . Sajnálom ,hogy reméltem és hittem .... Megint én vagyok az akit csak úgy eldobnak. Egyre jobban azt veszem észre ,hogy olyan vagyok a férfiak szemébe mint  pl egy jó fajta szivar. Sokat hall róla ,látja ,hogy jó ,érzi az illatát és megőrül érte ,ha nem kaphatja meg .. mert nem mindenki kaphatja ám meg ... de miután megszerzi rágyújt és a elkezdi szívni és rájött ez se jobb, ez se az ami nekem kell . Leteszi a hamutálra és hagyja elhamvadni . 

Igen,talán nevezhetem ezt karmának . Ez az ÉN karmám . Ez a sorsom , el kell fogadnom és meg kell tanulnom élni vele és azokat a lehetőségeket kiaknázni amiket lehet . Tudom sok álomképről le kell mondanom ,mert ehhez a karmához nem illik a boldog család képe .

Nehéz lesz úgy élni ,hogy él bennem ez a kép és én tudom ,hogy azért az egy dologért fogok csak szenvedni amit nem "kaphatok " meg és a legvégén fájni fog. De addig is örülök ,hogy másnak körülöttem ez mind megadatik.