elhiszem ,hgy emberek eltávolodnak
felfogom ,hgy a halál elveszi őket
de amíg élünk miért kell már itt is elveszítenünk egymást ,úgy mintha ha meghalnánk a másik számára ??

remélem jön valaki akivel mer boldog lenni
*szeretném már annak látni ... ha mellettem nem tudott az lenni

Ez az amit most élek

Pontosan erről van most szó

"Szerettél már valaha annyira, hogy érte akár meghalni is képes lettél volna? Nem? Akkor elmondom, az milyen. Alapvető dolog, hogy nem tudsz enni és aludni. Minden éjszaka felébredsz, és ez maga kínszenvedés. Egyszerűen nem tudod, hogyan kéne elszakadnod valakitől, akit szeretsz. Mással ezt nem beszélheted meg, mert félsz, hogy végül rosszat fognak gondolni róla. Úgyhogy egymagad sírsz. Vége, ennyi volt. De mégis csak a szép, szerelemmel teli percek jutnak eszedbe. Minél erősebben akarod őt kitörölni a szívedből, annál hosszabb lesz minden újabb nap. Ez olyan, mintha az év mind a 365 napján szakítanátok. Mégis az a gondolat fáj legjobban, hogy én nem hiányzok neki annyira, mint amennyire ő nekem. Mintha már el is felejtett volna engem, és boldogan éli új életét. Semmi mást nem akarsz, csak meghalni, de ahhoz sincs merszed... mert félsz, hogy akkor soha többé nem láthatod őt."

regrets?!

No regrets they don't work
No regrets they only hurt
Write me a love song
Drop me a line
Suppose it's just a point of view
But they tell me I'm doing fine

Everything I wanted to be every
Time I walked away
Everytime you told me to leave
I just wanted to stay
Every time you looked at me and
Everytime you smiled
I felt so vacant you treat me like a child
I loved the way we used to laugh
I loved the way we used to smile
Often I sit down and think of you
For a while
Then it passes by me and I think of
Someone else instead
I guess the love we once had is
Officially dead 

megérzés-

Nagyon sokszor elkap az az érzés .hogy erősen érzek valamit ... olykor olyan dolgokat melyeknek a lehetőségre az esély NULLA.
Jó párszor előfordult már ,hogy megmondtam a barátaimnak ,hogy mi lesz velük és az esetek többségébe bejött. De mit tegyen az ember ,hiszen saját magunknak inkább nem hiszünk .Hogy miért ? Mert félünk ,hogy tévedünk és akkor csalódnánk önmagunkba. Félő ,hogy elveszítenénk a reményt. De van ez az erősebb valami ... ez a megérzés- ami még akkor és forgatja a mókuskereket amikor már a remény kiszállt belőlünk .

Mondd megérzés ,mit tegyek veled ??

örökké

Though still in bed, my thoughts go out to you, my Immortal Beloved, now and then joyfully, then sadly, waiting to learn whether or not fate will hear us - I can live only wholly with you or not at all - Yes, I am resolved to wander so long away from you until I can fly to your arms and say that I am really at home with you, and can send my soul enwrapped in you into the land of spirits - Yes, unhappily it must be so - You will be the more contained since you know my fidelity to you. No one else can ever possess my heart - never - never - Oh God, why must one be parted from one whom one so loves. And yet my life in V is now a wretched life - Your love makes me at once the happiest and the unhappiest of men - At my age I nedd a steady, quiet life - can that be so in our connection? My angel, I have just been told that the mailcoach goes every day - therefore I must close at once so that you may receive the letter at once - Be calm, only by a clam consideration of our existence can we achieve our purpose to live together - Be calm - love me - today - yesterday - what tearful longings for you - you - you - my life - my all - farewell. Oh continue to love me - never misjudge the most faithful heart of your beloved.

ever thine

ever mine

ever ours

mondom jól vagyok , jól...

Mi ez az érzés ? miért kavarog még itt bent ? miért nem megy úgy ahogy ennek kellene..miért nem felelejtek én is úgy mint ő ? miért jelent nekem még oly sokat miközben nála én már semmi sem vagyok...
Miért ? 

Francois Mauriac

Egy sort sem kapok tőle, hogy megkönnyítené az életemet! Majd belehalok már; minden pillanatban azokra a szavaira kell gondolnom, amelyeknek a legjobban örültem; addig ismételgettem magamban, hogy végül már azt sem tudom, csakugyan mondta-e őket.