Úgy gondoltam archiválás következik . Előkerestem az első versem és gondoltam megőrzöm magamnak digitális formában is . Hát íme az a művem ami 14-15 évesen írtam.
A Világ(om)-nak
Kérlek ,most fogd meg a kezem
Érzed a kisiklott életem
Szükségem van rád , már örökre
Szükségem van a végtelen szeretetedre
Nem látom a boldog gondtalan éltet
Csak azt érzem ,hogy a magány lesz a végzetem
Soha sem kértem ,hogy segíts nekem
De most mégis kérlek, mentsd meg a lelkem
Számomra ez nem világos
Mindenki oly magányos
Ha pedig nem , akkor is boldogtalan
Azt érzi ő olyan ,mint egy otthontalan
Mindenki a nagy csodára vár
Miközben elmossa a világot az ár
Nem kell ide háború, csata
Mindenkinek meg van a saját baja
Szüksége lenne már a világnak a szeretetre
Buzdítson mindenki mindenkit a tettre
Hisz mi fogjuk megalkotni a boldogságunkat
De akkor soha ne tégy rosszat, butaságokat
Higgy magadban és a szeretetben
Legyen benned oly tiszta a hit ,mint egy gyermekben
Higgy az álmaidban és vágyaidban
A rossz csak maradjon meg a rémálmaidban
