Igen,ahogy lenni szokott ez minden szakításnál ( bár mi még nem mondtuk ki szavakban ), itt is megvannak azok a dolgok amelyeknek meg kell lennie .Az emlékezés .
Lassan lépkedek az emlékek mezején visszafele .Érzem utolsó csókját,érintését . Még mindig hallom nevetését,azt a nevetést amilyet még soha előtte nem hallottam senkitől. Aztán a közös programok ,élmények.Amikor azt éreztem "Soha akarom,hogy vége legyen , boldog vagyok és ő is ". A közös esték amelyeket csak ketten éltünk meg ...a beszélgetések és levelezések.Egy ideje most jutott csak eszembe ,azok a beszélgetések melyek akkor voltak amikor próbálta elnyerni a szívem. Ekkora eszembe jutott ,hogy ténylegesen ezeket hiányolom. De várhatom-e vajon ,hogy ezek visszatérjenek ,hisz egy pasi a kapcsolat elején egyértelműen jobban odateszi magát ... Igen talán őrültség abban reménykedni ,hogy olyanok lehetnek a dolgok . De akkor is ezek nem nagy dolgok , nem a csillagokat kérem az égről , hanem csak Őt !
Érdekes dolog ez az emlékezés ,főleg ami ma este történt velem valahogy nem csak kapcsolatunk közös emlékeit idéztem fel ,hanem az életem emlékeit is .Az örültségeit ,a pörgést ,bulizást ... egyszerűen mindent .
Emlékszem mikor változtam meg ... és ezek nem boldog események voltak. A halál és csalódás nagy úr.Mindent meg tud változtatni egy emberben. Velem is ezt tette ,új irányt szabott az éltemnek. Ha ezek nem történnek meg lehet minden más lenne. Tudom ,hogy így a legjobb és így kellett lennie .
Igen az emlékek mögé nézve az ember elgondolkodik mit is szeretnék ? Honnan , mi mögül szeretnék visszanézni 10 év múlva ?
Az én tervem lassan giccsesnek mondható...vagy nem. Hogy mi is ez amit szeretnék ? Tíz év múlva nem bánnám ,ha már lenne egy gyerkőcöm és talán útba lenne egy második .Mellé egy szerető férjet .Tudom ez a mostani világba nem "elfogadott" vagyis mindenki ezt mutatja ,de a lelke mélyén erre vágyik. Csak ,hogy lassan moha növi be az emberi szívet ..lassabban dobban ,mert védi egy réteg ,melyet az évek alatt összegyűlt csalódások tették rá, a tapasztalatok.melyekért keményen megfizettünk és félünk ,hogy megint csapdába esünk.
De ennek így kell lennie, hisz amikor gyerekek voltunk és tanultunk járni elestünk,de felálltunk ...néha nagyobbat estünk és megijedtünk és csak ültünk és sírtunk ,de akkor jött egy segítő kész ,hogy felálljunk és felálltunk mindig.
Igen ,talán minden olyan egyszerű mégis mint akkor ,gyerekkorunkban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése