Szívem vallomása :
Tudom el kell engednem ,azért írtam azt az "elbocsátó" üzenetet . Közben kínok közt szenvedek,hisz a szívem még nem engedné . Minden percbe szeretném hinni ,hogy újra minden rendben jön miközben tudom ,hogy nem ő már sose lesz az én oldalamon . Majd belehalok ,hogy el kell engedjem és hogy én küldtem el .Tudom jól tettem ,hisz így neki is könnyebb . Azt hittem van köztünk valami , valami több ami összetart ,minket akkor is ha néha a szakadék széléig lökjük a közös hajónkat. Mindig is tudtam ,hogy az éjszakát egy újabb nappal követi ,most is tudom . Csak úgy érzem most nélküle a nappalok se olyanok. Ha belegondolok most másnak udvarol ,mást hívogat részegen ,hogy elmondja neki ,hogy milyen sokat jelent neki ... a szívem hasad meg és meg is hasadt és csak úgy folynak a vércseppek a szememből.Persze ez mind természetes egy szakítás után ,az is ,hogy minden szavát hazugságnak tartom minden tettét az elmúlt hónapban .
Nem tudok mit tenni és mondani már . Ennek ennyi ...elmúlt !
Most csak aludni szeretnék éjjel-nappal, nem érdekel ,hogy hány pasi keres ,hogy éppen találkozzunk.... Nem érdekel ,csak Ő . De én már nem kellek neki .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése