"Meghalt mibennünk valami,
Most halt meg a Remény."
Most halt meg a Remény."
Őszintén azt se tudom mit és miért reméltem. Amikor már semmi sem olyan mint régen ,amikor már minden tönkre ment akkor is még az emberben pislángol egy láng ,az emlékektől ,a hittől.
Hisszük a végsők végsőéig ,hogy talán majd rendben jön minden , Isten van lenéz ránk ... hisz Ő szeret minket és nem viseli el ,hogy azt lássa ,hogy szenvedünk . Tudom szenvedni kell ,hogy édesebb legyen az a perc amikor lenéz ránk . De néha olyan nehéz és akkor megtel lelkünk egy órán és már a láng is elalszik .Az emlékek nem éltetnek semmit ,csak erőt adnak a könnyeknek ,hogy megszülessenek . Azt mondják aki sír ,az már lezárt valamit ... hát kénytelen vagyok,hisz menni kell tovább .
Ó én balga még attól féltem mi lesz velünk fél év után amikor itt kell hagynom 2,5 hónapra . Akkor még nem vettem észre ,hogy nekem nála nincs helyem. Mindenkinek meg van a helye ,mint egy vintrinben és akkor kezébe adnak egy csip-csup dolgot és nem tudja hova tenni ... alapvetőlegesen bele se illik a "gyűjteménybe".
Mily fájó ,hgy nem tehetünk már semmit ,mi már mindent megtettünk ... -és ekkora a láng feléled és kérdi :
-"Tényleg mindent megtettél?"
Sokszor válaszoltam ,hogy lehet ,hogy nem ,lehet nem hittem mélyen ebben . De most bevallom ezek csak szavak , a remény búcsú szavai .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése