Fekszek a földön és a gondolatok fejem magas sztrádáin száguldanak . A szívem szakad meg ,ha arra gondolok .... hogy már eszedbe se jutok ,hogy már el is felejtettél ,hogy már más lépett a helyemre . Hogy mind azt amit velem éltél át most vele éled át . Ő vele sétálgatsz az úton boldogan , nevetve míg én ugyanazon az úton könnyek mögött lépkedek csak. Most őt mutatod be nagy reménykedve a barátaidnak . Őt hívod részegen és vele mész haza ... Igen , én csak egy lap voltam életed könyvébe és most kitépsz s már nem is tudod ,hogy léteztem . Most már ő ölel át és fogja a kezed miközben mentek haza hajnalban . Ő bújik hozzád és már öt öleled ösztönösen álmodban is. Most már ő süt-főz neked , születésnapodkor lep meg .
De ez így a jó ,hisz ő megdobogtatta a szíved és tudom ,hogy mit jelent ez . nekem is dobogott szívem .valaha .de már nem . hisz követ téged és ott maradt mögötted.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése