Amikor az élet olyan helyzetet ad , ami valamire emlékeztet akkor már megint nehéz ,de csak egy pillanatra.
Itt ültél velem a lépcsőn s átöleltél ,magadhoz szorítottál, éppen a macskámnak magyaráztad ,hogy veled is szoktam "erőszakos " lenni . Ekkor odafordultál " ha meg együtt lakunk ,lehet macskánk" én mosolyogtam és mondtam "persze". Aztán megint csak a szemembe néztél és mondtad"majd ha lesz a macskádnak kicsinye ,tegyél el egyet és az lesz a mi macskánk" néztem a szemedbe a mosolyommal és megcsókoltál , minden szenvedéllyel és szeretettel.Talán életem legboldogabb pillanata volt olyan volt mintha évek óta együtt lettünk volna már és egy kis családunk lenne.
De te már mást csókolsz és ölelsz , én itt maradtam a macskámmal és négy kicsinyével.
Most ő is fáradt az élettől és én is .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése